13.rész

Leia szemszöge:

-Nem jössz be?-mondtam Ethannek.
-De...ha lehet.
-Hülye! Azért kérdeztem  mert nem jöhetsz be. Amúgy Kim remélem tetszett az előadás.
-Igen nagyon..-szipogott.
-De most kimennél?-mondta Ethan.
-Hát persze.-mondta és kiment.
-Akkor most mi lesz? Járunk?...Vagyis szeretnél velem járni?-erre mit csináltam? Persze, hogy lesmároltam!! -Ha nem baj ezt igennek veszem.-mondta mosolyogva. Szélvihar támadt.
-Azt hiszem nem kéne most hazamenned..-mondtam. Ami elég perverznek hangzott de tényleg féltem, hogy baja lesz.
-Van hálózsákotok?
-Van.-megcsináltam az ágyat. Majd mindannyian alundi mentünk.

10 év múlva..

Marco és Kim összeházasodtak. És nekik is ikrei születtek. 

Ethan is feleségül vette Leiát és született egy kislányuk.

Vége

12.rész

Kim szemszöge:

Egy kis idő után (miután elfogyott a telómról a pénz XD) felmentem Leiához.
-Komolyan?????-mondtam magamból kikelve, miután meghallgattam a történteket.-Száz százalék, hogy semmit nem mondott Ethannek.
-Nagyon meggyőző volt!
-Leia..Értsd meg, nem egy filmben vagyunk itt nem számít mit akarunk! Nem biztos, hogy minden úgy alakul ahogy akarjuk! Nem biztos, hogy ennek a történetnek is happy end lesz a vége. Csak merem remélni, hogy az lesz.
-Minden megoldódott nem érted? Egy rohadt hívással megoldottam mindent! Rájöttem valmire. A sorsod azon múlik, hogyan állsz a dolgokhoz.
-Mi lesz Ethanel?
-Franc tudja! Nem érdekel!
-De érdekel.-
Tudom.-hirtelen rezgett Leia telefonja. Ránézett a kijelzőre.-Emlegetett szamár!-és földhöz csapta a telóját. Szerencsére a puffra esett. Így nem tört össze.
-Megnézed mit írt?-kérdeztem.
-Nem.-mondta.
-Én megnézhetem?
-Nézd.
leia mindent megbantam. bunko voltam
es nem hittem neked letszi irj vissza vagy nyisd ki az ablakot.
feladó: Ethan :p
-Mi van???
-Mi mi van?-kérdezte Leia. A nyisd ki az ablakot alatt, jól tudtam, hogy azt érti kint állok az ablakotok előtt és szétfagy a seggem.
-Kinyitod az ablakot?
-Nem.
-Akkor majd én!
-Ne nyisd ki csak nézz ki!
-Te nézz ki!-azzal odalöktem az ablakhoz.

Leia szemszöge:

Kim volt olyan cuksi, hogy odalökött az ablakhoz, úgyhogy kénytelen voltam kinézni. Ethan ott állt a hóban. Egy szál pulcsiban, és olyan piros volt az orra mint rudolfnak. Már-már megsajnáltam. Egy karton papírt tartott a kezében és ráírta, hogy sajnálom. Játszani akartam a kemény csajt akit nem hatják meg ezek a szavak. De nem sikerült. Bőgtem. Igaza volt Ethanek. Eltávolodtunk egymástól és féltékeny voltam.
-Én  is.-mondtam. Ethan elkezdett mutogatni, hogy nem hallja. Rá leheltem az ablaküvegre és ráírtam.  "Én is". Erre ő elmosolyodott, és leült a hóba, közel az ablakhoz. És most ő lehelt rá az ablakra. "tényleg jártok Jacobbal?"
"Nem :)"
"Tudtam :)"
" persze, persze.ti viszont jártok Natalieval..."
"Téged zavar?"
"Mi lenne jobb? ha zavarna vagy ha nem zavarna?"
"ha zavarna :) nem akarod tudni mit csináltam otthon amikor azt hittem jársz Jacobbal."-elmosolyodtam.
"mit?:)"-erre levette a cipőjét. A lába be volt kötözve.
"Ezt."-mutatta.-"belerugtam az ágyamba. kitomboltam magam egy kissé :)"
" te idióta mind ezt miattam????"
" Ha mind ezt ami most történik átélhetném mégegyszer, legalább százszor belerugnék abba a szerencsétlen ágyba."
" Mióta vagy ..."
"Mióta ismerlek"-kinyitottam az ablakot. Erre ő felált. Nézett a szemembe, és én is az övébe. Belezúgtam. Teljesen. Hirtelen Ethan elröhögte magát de annyira, hogy ilyet még csak nem is láttam még tőle.
-Mi van?-a hátam mögé biccentett. Hátra néztem. Kim ott ült a kezében pattogatott kukoricával és zsepivel. Nem bírtam ki én is úgy elröhögtem magam, hogy szerintem Ethan ki is szeretett belőlem.

11.rész

Leia szemszöge:

Miután felmentem, gondolkodtam. Majd felhívtam Nataliet. (a száma facebookról van meg). Kicsöngött.
-Szia Natalie vagyok kivel beszélek?
-Miért kell neked a karkötő?
-Ismétlem kivel beszélek?
-Ismétlem miért kell neked a karkötő?
-Elmondanám ha megtudnám kivel beszélek.
-Leia. Mostmár viszont csiripelj kismadár!
-Ezeket a karkötőket a mostoha apám csinálta. Kutató volt. Rengeteget bányászott. Vulkánokat látogatott meg, tengeralattjáróban uszkált stb.
-Térjünk a lényegre.
-Nagyon szerettem a mostoha apámat. De ő utált engem.
-Meg is értem.
-Pofádat befogod!
-Jól van na.
-Szóval.-rajtam kivűl volt még a családban két gyerek mind nagyobb volt nálam. Meg persze volt még az anyám. Karácsonykor amikor kibontottuk az ajándékokat, anyám kapott Jamestől...
-Ki az a James?
-A mostoha apám te nyomi!
-Ja jó...folytasd.
-Szóval anyám kapott egy gyönyörű aranyláncot. A két tesóm pedig a két karkötőt.
-És te mit kaptál?
-Na ezaz! Egy micimackós tollat, az abc-ből.
-hahahahahahahahaha!! XD Majd javasolom mit vegyen neked Ethan szülinapodra!!
-Haha nagyon vicces!-mondta szarkasztikusan.-Szóval képzeled mennyire örültem neki. Ráadásul miközben próbálgattam a tollat, hallottam, hogy James meséli a tesóimnek, hogy azokat a kristályokat egy vulkán mellett találta és, hogy nagyon értékes. Az én tollam meg nem is fogott. Majd amikor elmentünk aludni, este elloptam a karkötőket.És kidobtam őket az ablakon.
-De jófej vagy!-mondtam mert bunkóságnak találtam azt amit csinált.
-Majd visszafeküdtem.Reggel, mindenki felébredt. Nem törődtek a karkötőkkel mert James hirtelen rosszul lett. Bevitték a korházba és megkértek, hogy én maradjak itthon. Aggódtam. De haragudtam is. Elkeztem kutakodni a fiókjában. Életemben először hagytak egyedül a házban mindent amit eddig nem láttam megakartam nézni. Hirtelen James fiókjában megtaláltam egy félig kész ugyanolyan karkötőt mint amit a testvéreimnek adott karácsonyra. A különbség csak az volt, hogy középen egy nagy kristály volt és bele volt vésve, hogy Natalie.
-Na ne már!
-De már! Nagyon elszégyelltem magam. Sírtam is. Majd amikor hazatértek a többiek, hogy James szívinfarktusban meghallt. Elájultam. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Meg akartam keresni a karkötőket amiket kidobtam az ablakon. Mindent jóvá akartam tenni. Azért kerestem őket ilyen eszeveszettül. Majd rájöttem, hogy azzal, hogy megpróbálok jót cselekedni, megint rosszat teszek: kihasználom és ellened uszítom a legjobb barátodat, elrontom Kim randiát, felforgatok mindent.
Leia..sajnálom.
-Most, hogy tudom az igazi történetét annyira nem is haragszom.
-Komolyan??
-Igen. Csak létszi egy szivességet megteszel?
-Bármit.
-Elmondanád Ethannek ezt amit most nekem?
-Persze.
-Natalie kivel beszélsz?-hallatszott Ethan hangja a háttérből.
-Nálad van Ethan??-kérdeztem meglepetten.
-Leiával beszélek!-mondta Natalie.
-Mi?? hogyhogy?-mondta Ethan.
-Kibékültünk.-mondta.
-Most elmondhatod neki!-szóltam Natalienak.
-Beszélhetek vele egy percet?-kérdezte Ethan.Natalie átadta a telefonját én meg kinyomtam.

10.rész

Kim szemszöge:

Ahogy hazaértünk, anya kicseréltette a zárat és leültünk vacsorázni.Anya azt hitte, hogy ez egy szimpla betörés volt és örült, hogy nem vittek el semmit. Nem akartuk neki elmondani mi folyik itt. Tudtuk, hogy egyböl rendört hívna stb.
-Hülye egy nap volt ez a mai nem?-kérdezte anya.
-Igen az volt..-mondtam.
-Ja az volt.-vetette oda Leia flegmán.
-Milyen volt a randi Marcoval?
-Jó...
-Erről jut eszembe!  Mi történt akkor amikor hívtalak?
-Nem volt jó a vétel.
-Ja értem.Miért vagytok ilyen csendben?
-Nem vagyunk csendben-mondta Leia.-Csak fáradtak vagyunk....Nem vagyok éhes.
-Ahoz képest megettél egy szelet lasagnát.
-Haggyjál már Kim!-mondta nekem és felment a szobába. A telefonom az ölemben hevert. Hirtelen rezgett egyet. Ami azt jelezte, hogy sms-em jött. Marco volt.
Fura nap volt ez a mai nem?
sajnalom h igy sult el. :(
feladó: Marco<3
De aranyos gondoltam magamban. Visszaírtam.
ja fura nap volt.
de nagyon jol ereztem magam.
Nekem az a kis resz tetszett a legjobban amikor
kettesben voltunk. :)
címzett: Marco<3
-Marco volt?-kérdezte anya mosolyogva.
-Aha.-mondtam nagyon boldogan. Megint rezgett a telefonom.
nekem is. ha szeretned megismetelhetjuk
nyugodtabb korulmenyek kozott.
feladó: Marco<3

9.rész

Leia szemszöge:

-Figyelj attól, hogy te nem bírod Nataliet attól még nem kell ilyen baromságokat terjesztened róla!!!-mondta Ethan. Egyáltalán nem hitt nekem. Mondjuk ez a sztori tényleg olyan mintha kitaláltam volna. Kicsi koromtól kezdve mindig beleakartam keveredni kalandokba. Remélem ennek a történetnek is Happy End lesz a vége.

-Nem találtam ki!!!!!!

-Haggyjuk már!-mondta. És a telfon tuloldaláról olyan levegővétel hallatszott átt mint amikor valaki elmosolyodik.-Leia nagyon eltávolodtunk egymástól...Megérteném ha féltékenylennél.-oké...engem a sírógörcs kerülget mert ez a srác olyan sík hülye....

-Nem...Figyelj nem kell, hogy higgy nekem. Tudod mit? Mostmár észben fogom tartani, hogy téged nem hívhatlak, hogy rád nem számíthatok! -erre dühömben lecsaptam a telefont. Olyan nagyon elkeseredtem. De nem volt sok időm a duzzogásra. Segítenem kellet Kimnek. Ígyhát behajtottam az ajtót amennyire csak tudtam, hogy úgy tűnjön mintha be lenne zárva. Mivel becsukni kulccsal nem tudtam mert a zár szét volt törve. Úgy rohantam ahogy csak tudtam. Amikor megérkeztem úgy lihegtem mint egy kutya aki kilómétereket futott a labda után. Beakartam menni a bejáraton amikor egy ott dolgozó ember megállított.
-Khm!

-Igen?
-Ide nem jöhet be.-mondta a pasi teljesen higgadtan.
-Király! És miért nem?
-Mert előadás folyik bent.
-Ha nem engedbe akkor nem az előadás hanem a maga vére fog itt folyni! Álljon az útból!-majd félre löktem, és direkt jó hangosan végigtrappoltam az előadás közben egészen Kimig és Marcoig.
-Végre itt vagy!-mondta Kim boldogan.
-Hol az a kurva????!!!!!
-Nyugi ott van hátul...de utálom és a bunkója ott ül Ethan mellett mintha semmi sem történt volna.
-Te itt ülsz nyugodtan miközben az a gyilkos Ethanel smárol???
-Natalie megfenyegetett.. Azt mondta csináljak úgy mintha semmi sem történt volna és akkor nem esik bajom.
-Miért pon Ethant választotta?-mondtam elkeseredetten.
-Szerinted?! Hát a karkötő miatt te gyökér!-hihetetlen volt... Kim először használta ezt a szót!! Odapillantottam Ethanékhez amikor összeakadt a tekintetem vele (Ethannel). Olyan szép volt a szeme...MIIIII?????? Mi a francot dumálok? Mialatt ezek a dolgok jártak a fejemben, rádöbbentem, hogy még mindig őt bámulom..és ő is engem. Elkezdtem természetesen viselkedni. Odamentem Nataliehoz.
-Itt a karkötő!-azzal lehuztam a kezemről.Mindezt úgy csináltam, hogy ügyet sem vetettem Ethanre. Láttam rajta, hogy leesettneki, hogy igaz amit mondtam.

8.rész

Kim szemszöge:

Hihetetlen! Eljutottam egy randira!! Marco éppen inniért ment. Csörög a telóm.
-Kicsim!
-Szia anya! Mi történt?-ááh. Valaki behúzott egy szobába. A telóm!
-KICSIM ITT VAGY??-mefogták a számat és nem tudtam beszélni. Végre elengedték a számat.
-Ki maga és, hogy képzeli, hogy csak úgy elrabolhat?-megfordultam. Ki volt a hátam mögött??
NATALIE!!!!!!
-Szia Kim!
-Mit csinálsz??????-közel voltam ahoz, hogy megüssem.
-Hol van?
-Mi hol van?
-Kim ne játszd a hülyét!-mondta és elővett egy kést.
-Nem tudom miről van szó!!-mondtam sírva. Megrémültem. Azt hittem Natalie egy normális lány amellett, hogy bunkó. De ez egy gyilkos??
-A karkötő te idióta!
-Ott van a kezeden!
-Engem nem vágsz át! Jól tudod, hogy van mégegy! HOL VAN?!
-Nem tudom!! Megszerzem neked, csak engedj el!-pontosan tudtam, hol van a karkötő. Leiánál. De nem akartam bajba sodorni. Elkérem tőle és odaadom annak az elmebetegnek.
-Nem hazudsz?
-Nem. Igérem!
-Kim!-Marco volt. Benyitott a szobába!
-Itt vagyok Marco!
-Kim mi történt? Natalie? Mit keresel itt?
-Beszélgettem a barinőddel. Még valami Kim?
-Igen. Tarsd távol magad Ethantől!
-Jó. Valamit valamiért.-majd elment. Nem bírtam ki. Elbőgtem magam. Mi történik? Mit akar? Marco megölelt. Tudta, hogy most nem kell kérdeznie. Annyira örültem, hogy van mellettem valaki. Egy fiú akiben bízhatok. Gyorsan felhívtam Leiát, hogy jöjjön ide, és hozza a karkötőt. Elmondta, hogy betörtek hozzánk és Natalie volt. Leia felhívta Ethant és mindent elmondott neki.

7.rész

Leia szemszöge:

Nem tudok bele nézni Ethan szemébe így! Mit csinálhatott utána a karkötővel? Meg azon is gondolkodtam, hogy miért ölhették meg azt az embert aki ezeket az ékszereket gyártotta. Éppen a suli felé sétálok. Kim mellettem sétál. Éppen arról mesél nekem, hogy milyen sminket kéne használnia, és, hogy új stílus kéne neki. Nem figyelek nagyon rá mert gondolkodok.
 Beértünk a suli elé. Ott áll Ethan és telefonon beszél valakivel. Nem akarom, hogy észrevegyen! Ígyhát most lehúzom a sapkámat a fejemre, amivel az emberek százszázalékosan hülyének néznek, de a lényeg, hogy nem lát meg. Szánalmas vagyok!
-Leia  mit csinálsz?-kérdezte suttogva Kim.
-Pissszt!
-Ömmm oké.-egy ideig sétáltunk csöntben majd amikor felértem a terembe, lehúztam a sapkát a fejemről. Előttem állt Ethan.
-Mit csinálsz?-kérdezte röhögve.
-Én?
-Ki más? XD
-A break versenyre gyakorlok!
-Úgy, hogy lehúzod a sapkát a fejedre?
-kizárom a külvilágot, és a táncra koncentrálok.
-Aha értem.
-Szia Ethan!-mondta...NATALIE?!
-Szia!-és Ethan tök nyugodtan visszaköszön?!
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Tegnap randiztunk.
-MI?????????????!!!!!!!!!!!!!!!!
-Miért érd....Tán féltékeny vagy?
-Dehogyisnekemisvanpasim!
-Mi?
-Jacob a pasim!-meg voltam elégedve magammal! Most féltékennyé tettem. De teljesen máshogy alakult a helyzet mint amire számítottam.
-Tudom. És? Attól még elmehetek mással randizni! Láttad milyen szép karkötőt vettem Natalienak?-éreztem, hogy be fogok gurulni.
-Az az én karkötőm!!!!!!-és elkezdtem bőgni.
-Mi van?!
-Nekem vetted!!!
-Leia! Ugye nem te voltál aki este betört hozzánk?-mondta. Nagyon mérgesen. Nem tudtam miről beszél.
-Mi? Nem i mondtad, hogy beörtek hozzátok!-hirtelen elkezdett csöngeni a telefonom ezzel a csengőhanggal: Jacob hív vedd fel!
-Remek!
-Ethan várj!-a legjobb barátom azt hiszi járok Jacobbal, hogy betörtem hozzájuk (wtf) és ajjj.....felveszem a telefont.
-Leia Jacob vagyok!
-Szia mi van?
-Betörtek hozzám. Mindent felforgattak! Ezt az üzenetet hagyták: Hol van? Ki hol van???? Szerinted kiről beszélnek?
-Ethanhez is betörtek tegnap! Mi történik???
     Egész nap nem figyeltem az órákon. Csak ezen a dolgon gondolkodtam. Meg azon, hogy Ethan haragszik rám. Elindultam hazafelé. Sétáltam és arra gondoltam, hogy ezen a napon remélem több rossz dolog nem történik velem. Bezzeg Kim randira megy! Mázlista! Közben befordultam a sarkon, és megláttam Ethant meg Nataliet csókolózni. Na jó csak történhet velem még rossz dolog!
-Gratulálok!-mondtam Ethannek. Majd elhúztam onnan. Amikor hazaértem vettem volna elő a kulcsot, mivel senki nem volt otthon. Kim randin anya pedig dolgozik. Elővettem a kulcsot amikor megláttam, hogy ki van nyitva az ajtó.

6.rész

Leia szemszöge:

Egész este nem bírtam aludni, úgyhogy előbb keltem fel mint Kim!!!!! Igen elég fura de tényleg.

Edzés után Ethan megkérdezte, hogy honnan van a karkötőm.  Mondtam, hogy Jacob (az edzőm) adta. Mondta, hogy jól néz ki aztán elköszönt. Kicsit szomorkás volt az arca és megkérdeztem mi a baja. Nem mondott semmit. Olyan 13:00 óra felé járt. Gondoltam bemegyek egy boltba és viszonzom Jacob ajándékát. Előszür csak nézegettem a kirakatot. Majd megpillantottam egy üres fiókot. Onnan hiányzott egy karkötő. De az árcédula ott maradt. Az volt írva rá, hogy 9900 Ft. Azt gondoltam magamba, hogy ki az a hülye aki ennyiért vesz karkötőt. Bementem. Sokat válogattam, majd megláttam egy tökéletes karkötőt. Egy sima csatos, fekete karkötő, és olcsó is 500Ft. Oda vittem a pénztárhoz.
-Jó napot! Ezt a karkötőt kérem.-mondtam és vettem volna elő a pénztárcámat, de a pénztárosnő meglátta a Jacobtól kapott ajándékomat és így szólt:
-Szóval te vagy az a szerencsés lány aki kapta ezt a karkötőt!
-Igen-mosolyogtam mit sem sejtve.
-Értékes darab.-mondta.
-Igen nagyon szép.-mondtam a nehéz felfogésommal miközben átnyújtottam a pénzt.
-Csak kettő van belőle. Az ember aki ezt gyártotta megcsinálta azt a kettő darabot, és utána a harmadik közben meghalt. Senki sem tudja hogyan...
-Ugye nem azt akarja mondani, hogy ez a 9900 Ft-os karkötő??
-De...És mind a kettőt megvették?
-Van még a kirakatban?
-Nincs.
-Ja tényleg..Mostmár emlékszem. Volt egy olyan 20 év körüli srác szüke hajjal. Meg volt egy fiatal, barna hajú. Nagyon szinpatikus volt. És milyen boldog! Lelkes! Mondta, hogy ajándékba vette egy lánynak, aki versenyre megy a héten.-éreztem, hogy elbőgöm magam.-Valami baj van kedveském?
-Nem. -szipogtam.-Viszont látásra!
-Szia! Gyere máskor is!-felhúztam a kapucnimat, hogy senki se lássa a könnyeimet. Tudtam mit kell csinálnom. Hajtottam a gördeszkával, haza. Mindent el kell mondanom Kimnek, és vele beszélni.

Kim szemszöge:

Hihetetlen, hogy Leia előbb kelt!!!! Nem hiszem el. Persze szegény egész este nem tudott aludni. Persze én is kevesebbet aludtam a szokásosnál. Teljesen belzúgta Marcoba. Még soha nem tetszett meg senki! Hihetetlen érzés beleszeretni valakibe! Alig várod a következő napot, hogy lásd, többet foglalkozol a külsőddel, és sokkal boldogabb vagy! Úgy érzed semmi (Natalie) és senki nem ronthatja el a kedved!  Reggel:
-Húha! Valaki nagyon jól akar kinézni! De nem megy neki...XD
-Tényleg nem nézek ki jól???
-Mi a fr*ncért érdekel?
-Miért vagy ilyen? Csak úgy érdekel.
-A drága stréber szerelmes!!!
-Nem is igaz!
-Kim! Hát éves korod óta bénén hazudsz!-igaza van.  Régen amikor Leiával bújócskáztunk és ő hunyt mindig elkezdtem kiabálni, hogy: -NEM A FÜGGÖNY MÖGÖTT VAGYOK!
Persze Leia mindig haragudott, hogy eláróltam
-Oké Marco.
-Az melyik hülye a sok közül?
-Nem hülye!
-Jó akkor ki az?
-Szükés barna hajú, és kék szemű.
-Menő! Két stréber!
-Leia néha lehetnél normálisabb és megértőbb!

Jacob nak szánt ajándék

5. rész

Leia szemszöge:

Tudtam, hogy első óráról elkéstünk. Megérkeztünk Ethannel a házunk elé. Sietősen elővettem a kulcsot. Kinyitottam az ajtót.
-Anya!!-senki nem válaszolt.-Ethan!
-Igen?
-Mennyi az. Idő?
-8:20
-Anya elment.
-Akkor most mi lesz?
-Utólag adjuk oda az igazolást. Vagy kérünk most az edzőtől.
-Menjünk edzésre. Utólag odaadjuk az igazolást.
-Oké.-Kihoztam két gördeszkát. Visszazártam az ajtót. Az egyiket odaadtam Ethannek.-Ezzel gyorsabb lesz.-mondtam. Kimentünk az úttestre és hajtottunk ahogy csak bírtunk. Szerintem már mindkettőnknek fájt a lába. Majd megérkeztünk az edző terem elé.

Kim szemszöge:

-Szóval. Szeretnék veletek beszélni. Mivel fiatalok vagytok, a másik osztály tanárnőjével megbeszéltük, hogy most csütörtökön, lesz egy break verseny. Úgy gondoltuk, hogy biztos érdekelne titeket. Két diákunk is indul az iskolából és gondoltuk nekik is örömöt szerzünk ezzel. De ez meglepetés. Most csütörtökön, vagyis holnap után, hozzatok be 2100 forintot. Nem kötelező jönni.
-Hát én tuti nem fogom azt nézni, ahogy néhány hülyegyerek vergődik a földön.
-Én szívesen megyek!-mondta Marco, és rámmosolygott. Éreztem, hogy elpirulok, de visszamosolyogtam. Persze, hogy Natalie észrevette.
-Kim! Ne bámuld már annyira Marcot! Tudod milyen idegesítő tud lenni?!-nagyon ciki volt. Mindenki röhögött. De hirtelen Marco megszólalt:
-Bocsi Kim, hogy kínos helyzetbe hoztalak a bámulásommal..-mindenki ránézett Marcora, és mindenkinek leesett, hogy szerelmes belém.

Leia szemszöge:

-Jónapot!
-Heló! Srácok! Késtetek kemény két percet! -olyan komoly arcal nézett, hogy kezdtük azt hinni megőrült.-Húzás a terembe!-mosolygott. Rájöttünk, hogy szimplán beakart minket ilyeszteni.
-Oké. -bementünk és megkezdődött az edzés. először vettük az alap lépéseket aztán már egymás előtt táncoltuk el a saját verziónkat trükkjeinket. Az edző mindig azt mondta, hogy a Break táncot nem lehet úgy megtanítani, hogy mindenki ugyanazt csinálja lépésről lépésre. Az alap mozdulatokat mi magunknak kell egyedivé tenni. És nekünk kell kitalálni a trükköket.
-Leia!-szólt az edző.
-Igen?
-Holnap után lesz a verseny.
-És? Én nem félek!
-Jó, ezt a karkötőt odaadom, hogy szerencséd legyen!
-Köszönöm.

Ethan

Marco

Edző

4. rész

Leia szemszöge:

Komolyan..miért nem lehet mondjuk 9-kor suliba menni?? Sokkal jobb lenne. Mindegy. Amúgy ha most azt hiszitek én keltem előbb nem pedig Kim, rosszul gondoljátok. Megint a hülye vinnyogós órája keltett. Na felöltözök.
-Jó reggelt!
-Most miért nem versenyeztek?-kérdezte anya.
-Az csak egyszer-kétszer jó nem minden nap.-mondtam, mert egyáltalán nem volt kedvem rohanni.
-Hát jó. Kim kérsz valamit?
-Fogyózok.
-Ja tényleg..akkor mentek?
-Igen anya.-ásítottam egy nagyot. felvettem a pulcsim, amikor valaki csöngetett. -Nyitom!-kinyitottam. Ethan volt.
-Heló!
-Te meg mit keresel itt? Anya mentem!


Kim szemszöge:

-A deszkád! És a break cuccod kicsim!-mondta anya. Leia visszarohant nyomott egy puszit az én fejemre és anya fejére.
-Sziasztok!
-Nem vársz meg?
-Nem baj ha most nem megyünk együtt?
-Nem.-mondtam elkeseredetten.
-Vigyázz magadra! -mondta, majd rám kacsintott. Elmentek.
-Miért mondta, hogy vigyázz magadra?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel. Nem volt kedvem mesélni úgyhogy:
-Uhh már ennyi az idő? Mennem kell.-elkezdtem rohanni.
-Kiiim!!
-Szia anya.

Leia szemszöge:

-Szóval miről van szó Ethan?
-Figyelj..Az edző azt mondta, szóljak neked.
-Miről?-az edzőnk 20 éves volt. Nagyon helyes, erős izmos.
-Leia! Hallottad amit mondtam??
-Ja nem. Bocsi.
-Az edző azt kérte ne menjünk ma suliba. Mert verseny lesz csütörtökön.
-Oké. Nálad vannak a kikérők?
-Na pont ez a baj. Csúnyábban mondva azt kérte lógjunk a suliból.
-De ezt nem teheti!
-Tudom, de ha nem lógunk akkor nem mehetünk versenyre.
-Úristen.-mondtam ledöbbenve.-Most mi lesz?-a legjobb az lett volna ha anya ír nekem egy kikérőt. Anya orvos, biztos nem lesz baj.
-Ötlet?
-Hányra kell odaérnünk?
-9 óra.
-Kérjünk anyától kikérőt.
-Oké most van 7:40. Menjünk!

Kim szemszöge:

Hogyhogy Leia még nincs bent? Kezdek aggódni. Mindegy, Leia tud vigyázni magára. Meg Ethan is vele van. Bemegyek órára.
-Szia Kim!-megint Natalie! Van képe idejönni?
-Szia.
-Ugye nem haragszol?
-Miért haragudnék? Mert megutált egy tanár? Kiküldtek óráról, egyest kaptam órai munka miatt.  És ezt mind miattad. Miért kéne haragudnom?
-Igen miért kéne haragudnod? Semmi durvát nem tettem.
-Ez komoly? -Natalie egy mozdulattal leseperte a cuccomat a padról.. Éppen amikor a tanár bejött.
-Kim előbb kellett volna a cuccot kikészíteni nem?-mondta Natalie.
-Igen Kim !-mondta a tanár.-Kim. Óra után beszélhetek veled?
-Igen tanárnő.-tudtam, hogy óra után mindent elmondhatok neki.

Natalie

3.rész

Kim szemszöge:

Matek óra! A kedvencem! Leia utálja. Nem értem, hogy lehet utálni.
-Akkor. Mindenki megcsinálta a házifeladatot?-kérdezte Mrs. Rose.- Nyújtsa fel a kezét aki nem csinált házit!-mindenki hallgatott. Valaki javítás közben írta meg, valaki meg megbújt és elcsendesedve remélte, hogy Mrs. Rose nem veszi észre.
-Remek! Már megint mindenki megcsinálta! Gyerekek köszönöm! Megint boldoggá tettetek.-az osztályfőnök arcán égett a boldogság. Mindenki nyelt egyet, kivéve azok akik megcsinálták a lenyót. Pl.: ÉN
-Mivel Ilyen rendesek vagytok...ma nem kaptok házit!-az osztály csendben űlt. Megkellett mentenem az osztályt mert Mrs. Rose gyanakvóan nézett.
-Ezaz! Köszönjük!-erre mindenki elkezdett örjöngeni. Mrs. Rose megnyugodott és mosolygott.
 Az óra tanulással telt. A szünetben, a legtöbb osztálytársam megköszönte a segítséget.


Leia szemszöge:

Kicsöngettek! Ezaz.
-Leia ma jössz breakelni?
-Persze..miértne mennék?
-Nem izgulsz a verseny miatt?-megtorpantam. Megfordultam Ethan szemeibe néztem.
-Akármennyire izgulok, nem futamodok meg. Jobban félek attól, hogy nem leszek képes elmenni arra a versenyre minthogy leégetem magam.
-Örülök! Reméltem is!-mosolygott.
-Lemegyünk a büfébe?
-Mindjárt becsöngetnek.-közben beértünk a média terembe. Ott tartják a rajzórát.
-És? Mr. John soha nem szid le!
-Jó de gyorsan!-futottunk.
-Na mit kértek?-mondta a büfés néni.
-Egy teát.-mondtam sietősen. Kifizettem és rohantam órára.




Kim szemszöge:

Irodalom óra.
-Szia!
-Szia!
-Melléd ülhetek?-kérdezte Natalie. A legmenőbb lány az osztályból. Nem értettem miért akar mellém ülni.
-I-igen.
-Nem kell megijedni nem harapok.
-Oké.-mosolyogtam.
-Kezdődik az óra!-mondta a tanárnő.
-Senkit sem érdekel!-mondta mellettem Natalie. Majd amikor a tanárnő rá nézett, felém fordult.-Kim ez komoly? Hogy mondhattál ilyet?-abban a pillanatban éreztem először utálatot egy ember iránt.
-Kim??? Most csalódtam! Menj ki azonnal!
-De nem én voltam!
-A hazugokat sem bírom!
-Kifelé!-elkezdtem sírni. És kimentem. Láttam, hogy az egész osztály gonoszan néz Nataliera. Kiléptem az ajtón a folyosóra. Hirtelen megláttam Leiát és Ethant. Ott ültek. Leia meglátott és felém rohant.


Leia szemszöge:

-Te meg?
-Kiküldtek.-mondta Kim szipogva. Leblokkoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy mit csinálhatott.
-Gyere ülj le!
-Ti miért vagytok kint?
-Majd elmesélem de te kezded!-Ethan odajött.
-Mi történt??-Kim mindent elmesélt. Én feláltam, felgyűrtem a pólóm újját és ezt mondtam:
-Esküszöm megbánja! Oda megyek és kinyírom!
-Leia! Ezzel csak rosszabb lesz! Egy csomóan látták a dolgot biztos elárúlják Nataliet.-felhúztam a szemöldököm.
-Hidd el. Nem fogják beárulni!
-De!
-Jó. Oké majd meglátod!

Kim

2. rész

Kim szemszöge:

Csöngött az ébresztő órám. Anya direkt a leghangosabb fajtát vette. Persze Leia erre sem képes felébredni.
-Leia!!!! Kelj fel elfogunk késni!- Leia elkezdte nyitogatni a szemét.
-Csak te vagy olyan stréber aki félórával előbb akar beérni.
-Oké köszi. Mostmár elkezdenél készülni? Kikészítettem a ruhád.- a tesóm fölült az ágyon és megnézte milyen ruhákat készítettem ki.
-Komolyan? Ing? Pulóver? Komolyan ennyire nem ismersz?
-Jó legalább egyszer néztél volna ki normálisan!
-Ja persze..-Leia felállt és elővett egy szakadt pólót, egy szekadt farmert, és egy sport cipőt. Meg egy sapkát.
-Mer ez sokkal jobb!
-Hát igen. Megyek gördeszkával.
-És én?
-Létezik busz!
-Verseny?-kérdeztem kihívóan.
-Verseny.-rám kacsintott és mindketten elkezdtünk futni.
-Mit csináltok?-nézett ránk anya, mint akik megőrültek.
-Szia anya! -mondtam sietősen és adtam neki egy puszit. Leia már a dzsekijét vette.
-Fenébe!
-Muhahahahahaha!-mondta Leia és kilépett az ajtón. Én gyorsan felvettem a dzsekimet. És futottam a buszhoz. Ritkán van az, hogy  pont akkor ér oda amikor én.


Leia szemszöge:

Hajtottam deszkával mint az állat! Tudtam, hogy Kim csak azért csinálja ezt a versenyt, hogy én is hamar beérjek. De utálok veszíteni. Megérkeztem az iskola elé. Nem tudtom, hogy a busz mikor érkezik. Pár perc múlva megérkezett.
-Már megint te nyertél!
-Tudom! Mint mindig!
-Ez nem is igaz.
-De.
-Jó igaz.-a legrosszabb, hogy nem járhatunk egy osztályba Kimmel. Anyukám azt mondta, hogy így is folyamatosan együtt vagyunk, és egy  kis magán élet kell nekünk. Nem is vagyunk folyamatosan együtt én breakelni járok ő meg (Kim)  rajz szakkörre. Szóval, mindegy.
-Szia!
-Szia! És ne rosszalkodj!-mondtam Kimnek. Tudom, hogy még csak egy almát sem vesz el az asztalról otthon mielőtt meg ne kérdezné, hogy vehet-e.
-Oké.- mosolygott és bement az osztályba. Én is bementem. Az osztályból szinte csak fiú barátaim vannak. Ethan a legjobb barátom. Leültem mellé. Kezdődik az óra.

Én breakelek

Kim rajza

1. rész

Kim szemszöge:

Sziasztok! Kim vagyok. Olyan fura ikernek lenni.. A legtöbb filmben az ikrek hasonlítanak. Persze nem úgy értem, tisztában vagyok a kétpetéjű meg egypetéjű dologról. De úgy értettem.. én imádok olvasni, filmet nézni, tanulni. (nem vagyok stréber :) De Leia breakel, gépezik és mindig a barátaival lóg.  Én olyan otthon kuksolós vagyok. Persze vannak barátaim. Egyszer-kétszer elmegyek velük moziba. Na ideengedem Leiát. Most ő fog írni. 

Leia szemszöge:

Helló! Már nagyon izgulok break versenyre megyek jövő héten.. nagyon félek. Remélem menni fog. Igazából három értelme van az életemnek 1.család 2.break 3.barátok. Ezért szokta mondani Kim ha szomorú vagyok, hogy cbb gyógyszer kell nekem :). Mindig felvidít. Na jó abbahagyom és akkor kezdhetem a történetet!

Kim