13.rész

Leia szemszöge:

-Nem jössz be?-mondtam Ethannek.
-De...ha lehet.
-Hülye! Azért kérdeztem  mert nem jöhetsz be. Amúgy Kim remélem tetszett az előadás.
-Igen nagyon..-szipogott.
-De most kimennél?-mondta Ethan.
-Hát persze.-mondta és kiment.
-Akkor most mi lesz? Járunk?...Vagyis szeretnél velem járni?-erre mit csináltam? Persze, hogy lesmároltam!! -Ha nem baj ezt igennek veszem.-mondta mosolyogva. Szélvihar támadt.
-Azt hiszem nem kéne most hazamenned..-mondtam. Ami elég perverznek hangzott de tényleg féltem, hogy baja lesz.
-Van hálózsákotok?
-Van.-megcsináltam az ágyat. Majd mindannyian alundi mentünk.

10 év múlva..

Marco és Kim összeházasodtak. És nekik is ikrei születtek. 

Ethan is feleségül vette Leiát és született egy kislányuk.

Vége

12.rész

Kim szemszöge:

Egy kis idő után (miután elfogyott a telómról a pénz XD) felmentem Leiához.
-Komolyan?????-mondtam magamból kikelve, miután meghallgattam a történteket.-Száz százalék, hogy semmit nem mondott Ethannek.
-Nagyon meggyőző volt!
-Leia..Értsd meg, nem egy filmben vagyunk itt nem számít mit akarunk! Nem biztos, hogy minden úgy alakul ahogy akarjuk! Nem biztos, hogy ennek a történetnek is happy end lesz a vége. Csak merem remélni, hogy az lesz.
-Minden megoldódott nem érted? Egy rohadt hívással megoldottam mindent! Rájöttem valmire. A sorsod azon múlik, hogyan állsz a dolgokhoz.
-Mi lesz Ethanel?
-Franc tudja! Nem érdekel!
-De érdekel.-
Tudom.-hirtelen rezgett Leia telefonja. Ránézett a kijelzőre.-Emlegetett szamár!-és földhöz csapta a telóját. Szerencsére a puffra esett. Így nem tört össze.
-Megnézed mit írt?-kérdeztem.
-Nem.-mondta.
-Én megnézhetem?
-Nézd.
leia mindent megbantam. bunko voltam
es nem hittem neked letszi irj vissza vagy nyisd ki az ablakot.
feladó: Ethan :p
-Mi van???
-Mi mi van?-kérdezte Leia. A nyisd ki az ablakot alatt, jól tudtam, hogy azt érti kint állok az ablakotok előtt és szétfagy a seggem.
-Kinyitod az ablakot?
-Nem.
-Akkor majd én!
-Ne nyisd ki csak nézz ki!
-Te nézz ki!-azzal odalöktem az ablakhoz.

Leia szemszöge:

Kim volt olyan cuksi, hogy odalökött az ablakhoz, úgyhogy kénytelen voltam kinézni. Ethan ott állt a hóban. Egy szál pulcsiban, és olyan piros volt az orra mint rudolfnak. Már-már megsajnáltam. Egy karton papírt tartott a kezében és ráírta, hogy sajnálom. Játszani akartam a kemény csajt akit nem hatják meg ezek a szavak. De nem sikerült. Bőgtem. Igaza volt Ethanek. Eltávolodtunk egymástól és féltékeny voltam.
-Én  is.-mondtam. Ethan elkezdett mutogatni, hogy nem hallja. Rá leheltem az ablaküvegre és ráírtam.  "Én is". Erre ő elmosolyodott, és leült a hóba, közel az ablakhoz. És most ő lehelt rá az ablakra. "tényleg jártok Jacobbal?"
"Nem :)"
"Tudtam :)"
" persze, persze.ti viszont jártok Natalieval..."
"Téged zavar?"
"Mi lenne jobb? ha zavarna vagy ha nem zavarna?"
"ha zavarna :) nem akarod tudni mit csináltam otthon amikor azt hittem jársz Jacobbal."-elmosolyodtam.
"mit?:)"-erre levette a cipőjét. A lába be volt kötözve.
"Ezt."-mutatta.-"belerugtam az ágyamba. kitomboltam magam egy kissé :)"
" te idióta mind ezt miattam????"
" Ha mind ezt ami most történik átélhetném mégegyszer, legalább százszor belerugnék abba a szerencsétlen ágyba."
" Mióta vagy ..."
"Mióta ismerlek"-kinyitottam az ablakot. Erre ő felált. Nézett a szemembe, és én is az övébe. Belezúgtam. Teljesen. Hirtelen Ethan elröhögte magát de annyira, hogy ilyet még csak nem is láttam még tőle.
-Mi van?-a hátam mögé biccentett. Hátra néztem. Kim ott ült a kezében pattogatott kukoricával és zsepivel. Nem bírtam ki én is úgy elröhögtem magam, hogy szerintem Ethan ki is szeretett belőlem.

11.rész

Leia szemszöge:

Miután felmentem, gondolkodtam. Majd felhívtam Nataliet. (a száma facebookról van meg). Kicsöngött.
-Szia Natalie vagyok kivel beszélek?
-Miért kell neked a karkötő?
-Ismétlem kivel beszélek?
-Ismétlem miért kell neked a karkötő?
-Elmondanám ha megtudnám kivel beszélek.
-Leia. Mostmár viszont csiripelj kismadár!
-Ezeket a karkötőket a mostoha apám csinálta. Kutató volt. Rengeteget bányászott. Vulkánokat látogatott meg, tengeralattjáróban uszkált stb.
-Térjünk a lényegre.
-Nagyon szerettem a mostoha apámat. De ő utált engem.
-Meg is értem.
-Pofádat befogod!
-Jól van na.
-Szóval.-rajtam kivűl volt még a családban két gyerek mind nagyobb volt nálam. Meg persze volt még az anyám. Karácsonykor amikor kibontottuk az ajándékokat, anyám kapott Jamestől...
-Ki az a James?
-A mostoha apám te nyomi!
-Ja jó...folytasd.
-Szóval anyám kapott egy gyönyörű aranyláncot. A két tesóm pedig a két karkötőt.
-És te mit kaptál?
-Na ezaz! Egy micimackós tollat, az abc-ből.
-hahahahahahahahaha!! XD Majd javasolom mit vegyen neked Ethan szülinapodra!!
-Haha nagyon vicces!-mondta szarkasztikusan.-Szóval képzeled mennyire örültem neki. Ráadásul miközben próbálgattam a tollat, hallottam, hogy James meséli a tesóimnek, hogy azokat a kristályokat egy vulkán mellett találta és, hogy nagyon értékes. Az én tollam meg nem is fogott. Majd amikor elmentünk aludni, este elloptam a karkötőket.És kidobtam őket az ablakon.
-De jófej vagy!-mondtam mert bunkóságnak találtam azt amit csinált.
-Majd visszafeküdtem.Reggel, mindenki felébredt. Nem törődtek a karkötőkkel mert James hirtelen rosszul lett. Bevitték a korházba és megkértek, hogy én maradjak itthon. Aggódtam. De haragudtam is. Elkeztem kutakodni a fiókjában. Életemben először hagytak egyedül a házban mindent amit eddig nem láttam megakartam nézni. Hirtelen James fiókjában megtaláltam egy félig kész ugyanolyan karkötőt mint amit a testvéreimnek adott karácsonyra. A különbség csak az volt, hogy középen egy nagy kristály volt és bele volt vésve, hogy Natalie.
-Na ne már!
-De már! Nagyon elszégyelltem magam. Sírtam is. Majd amikor hazatértek a többiek, hogy James szívinfarktusban meghallt. Elájultam. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Meg akartam keresni a karkötőket amiket kidobtam az ablakon. Mindent jóvá akartam tenni. Azért kerestem őket ilyen eszeveszettül. Majd rájöttem, hogy azzal, hogy megpróbálok jót cselekedni, megint rosszat teszek: kihasználom és ellened uszítom a legjobb barátodat, elrontom Kim randiát, felforgatok mindent.
Leia..sajnálom.
-Most, hogy tudom az igazi történetét annyira nem is haragszom.
-Komolyan??
-Igen. Csak létszi egy szivességet megteszel?
-Bármit.
-Elmondanád Ethannek ezt amit most nekem?
-Persze.
-Natalie kivel beszélsz?-hallatszott Ethan hangja a háttérből.
-Nálad van Ethan??-kérdeztem meglepetten.
-Leiával beszélek!-mondta Natalie.
-Mi?? hogyhogy?-mondta Ethan.
-Kibékültünk.-mondta.
-Most elmondhatod neki!-szóltam Natalienak.
-Beszélhetek vele egy percet?-kérdezte Ethan.Natalie átadta a telefonját én meg kinyomtam.

10.rész

Kim szemszöge:

Ahogy hazaértünk, anya kicseréltette a zárat és leültünk vacsorázni.Anya azt hitte, hogy ez egy szimpla betörés volt és örült, hogy nem vittek el semmit. Nem akartuk neki elmondani mi folyik itt. Tudtuk, hogy egyböl rendört hívna stb.
-Hülye egy nap volt ez a mai nem?-kérdezte anya.
-Igen az volt..-mondtam.
-Ja az volt.-vetette oda Leia flegmán.
-Milyen volt a randi Marcoval?
-Jó...
-Erről jut eszembe!  Mi történt akkor amikor hívtalak?
-Nem volt jó a vétel.
-Ja értem.Miért vagytok ilyen csendben?
-Nem vagyunk csendben-mondta Leia.-Csak fáradtak vagyunk....Nem vagyok éhes.
-Ahoz képest megettél egy szelet lasagnát.
-Haggyjál már Kim!-mondta nekem és felment a szobába. A telefonom az ölemben hevert. Hirtelen rezgett egyet. Ami azt jelezte, hogy sms-em jött. Marco volt.
Fura nap volt ez a mai nem?
sajnalom h igy sult el. :(
feladó: Marco<3
De aranyos gondoltam magamban. Visszaírtam.
ja fura nap volt.
de nagyon jol ereztem magam.
Nekem az a kis resz tetszett a legjobban amikor
kettesben voltunk. :)
címzett: Marco<3
-Marco volt?-kérdezte anya mosolyogva.
-Aha.-mondtam nagyon boldogan. Megint rezgett a telefonom.
nekem is. ha szeretned megismetelhetjuk
nyugodtabb korulmenyek kozott.
feladó: Marco<3

9.rész

Leia szemszöge:

-Figyelj attól, hogy te nem bírod Nataliet attól még nem kell ilyen baromságokat terjesztened róla!!!-mondta Ethan. Egyáltalán nem hitt nekem. Mondjuk ez a sztori tényleg olyan mintha kitaláltam volna. Kicsi koromtól kezdve mindig beleakartam keveredni kalandokba. Remélem ennek a történetnek is Happy End lesz a vége.

-Nem találtam ki!!!!!!

-Haggyjuk már!-mondta. És a telfon tuloldaláról olyan levegővétel hallatszott átt mint amikor valaki elmosolyodik.-Leia nagyon eltávolodtunk egymástól...Megérteném ha féltékenylennél.-oké...engem a sírógörcs kerülget mert ez a srác olyan sík hülye....

-Nem...Figyelj nem kell, hogy higgy nekem. Tudod mit? Mostmár észben fogom tartani, hogy téged nem hívhatlak, hogy rád nem számíthatok! -erre dühömben lecsaptam a telefont. Olyan nagyon elkeseredtem. De nem volt sok időm a duzzogásra. Segítenem kellet Kimnek. Ígyhát behajtottam az ajtót amennyire csak tudtam, hogy úgy tűnjön mintha be lenne zárva. Mivel becsukni kulccsal nem tudtam mert a zár szét volt törve. Úgy rohantam ahogy csak tudtam. Amikor megérkeztem úgy lihegtem mint egy kutya aki kilómétereket futott a labda után. Beakartam menni a bejáraton amikor egy ott dolgozó ember megállított.
-Khm!

-Igen?
-Ide nem jöhet be.-mondta a pasi teljesen higgadtan.
-Király! És miért nem?
-Mert előadás folyik bent.
-Ha nem engedbe akkor nem az előadás hanem a maga vére fog itt folyni! Álljon az útból!-majd félre löktem, és direkt jó hangosan végigtrappoltam az előadás közben egészen Kimig és Marcoig.
-Végre itt vagy!-mondta Kim boldogan.
-Hol az a kurva????!!!!!
-Nyugi ott van hátul...de utálom és a bunkója ott ül Ethan mellett mintha semmi sem történt volna.
-Te itt ülsz nyugodtan miközben az a gyilkos Ethanel smárol???
-Natalie megfenyegetett.. Azt mondta csináljak úgy mintha semmi sem történt volna és akkor nem esik bajom.
-Miért pon Ethant választotta?-mondtam elkeseredetten.
-Szerinted?! Hát a karkötő miatt te gyökér!-hihetetlen volt... Kim először használta ezt a szót!! Odapillantottam Ethanékhez amikor összeakadt a tekintetem vele (Ethannel). Olyan szép volt a szeme...MIIIII?????? Mi a francot dumálok? Mialatt ezek a dolgok jártak a fejemben, rádöbbentem, hogy még mindig őt bámulom..és ő is engem. Elkezdtem természetesen viselkedni. Odamentem Nataliehoz.
-Itt a karkötő!-azzal lehuztam a kezemről.Mindezt úgy csináltam, hogy ügyet sem vetettem Ethanre. Láttam rajta, hogy leesettneki, hogy igaz amit mondtam.