12.rész

Kim szemszöge:

Egy kis idő után (miután elfogyott a telómról a pénz XD) felmentem Leiához.
-Komolyan?????-mondtam magamból kikelve, miután meghallgattam a történteket.-Száz százalék, hogy semmit nem mondott Ethannek.
-Nagyon meggyőző volt!
-Leia..Értsd meg, nem egy filmben vagyunk itt nem számít mit akarunk! Nem biztos, hogy minden úgy alakul ahogy akarjuk! Nem biztos, hogy ennek a történetnek is happy end lesz a vége. Csak merem remélni, hogy az lesz.
-Minden megoldódott nem érted? Egy rohadt hívással megoldottam mindent! Rájöttem valmire. A sorsod azon múlik, hogyan állsz a dolgokhoz.
-Mi lesz Ethanel?
-Franc tudja! Nem érdekel!
-De érdekel.-
Tudom.-hirtelen rezgett Leia telefonja. Ránézett a kijelzőre.-Emlegetett szamár!-és földhöz csapta a telóját. Szerencsére a puffra esett. Így nem tört össze.
-Megnézed mit írt?-kérdeztem.
-Nem.-mondta.
-Én megnézhetem?
-Nézd.
leia mindent megbantam. bunko voltam
es nem hittem neked letszi irj vissza vagy nyisd ki az ablakot.
feladó: Ethan :p
-Mi van???
-Mi mi van?-kérdezte Leia. A nyisd ki az ablakot alatt, jól tudtam, hogy azt érti kint állok az ablakotok előtt és szétfagy a seggem.
-Kinyitod az ablakot?
-Nem.
-Akkor majd én!
-Ne nyisd ki csak nézz ki!
-Te nézz ki!-azzal odalöktem az ablakhoz.

Leia szemszöge:

Kim volt olyan cuksi, hogy odalökött az ablakhoz, úgyhogy kénytelen voltam kinézni. Ethan ott állt a hóban. Egy szál pulcsiban, és olyan piros volt az orra mint rudolfnak. Már-már megsajnáltam. Egy karton papírt tartott a kezében és ráírta, hogy sajnálom. Játszani akartam a kemény csajt akit nem hatják meg ezek a szavak. De nem sikerült. Bőgtem. Igaza volt Ethanek. Eltávolodtunk egymástól és féltékeny voltam.
-Én  is.-mondtam. Ethan elkezdett mutogatni, hogy nem hallja. Rá leheltem az ablaküvegre és ráírtam.  "Én is". Erre ő elmosolyodott, és leült a hóba, közel az ablakhoz. És most ő lehelt rá az ablakra. "tényleg jártok Jacobbal?"
"Nem :)"
"Tudtam :)"
" persze, persze.ti viszont jártok Natalieval..."
"Téged zavar?"
"Mi lenne jobb? ha zavarna vagy ha nem zavarna?"
"ha zavarna :) nem akarod tudni mit csináltam otthon amikor azt hittem jársz Jacobbal."-elmosolyodtam.
"mit?:)"-erre levette a cipőjét. A lába be volt kötözve.
"Ezt."-mutatta.-"belerugtam az ágyamba. kitomboltam magam egy kissé :)"
" te idióta mind ezt miattam????"
" Ha mind ezt ami most történik átélhetném mégegyszer, legalább százszor belerugnék abba a szerencsétlen ágyba."
" Mióta vagy ..."
"Mióta ismerlek"-kinyitottam az ablakot. Erre ő felált. Nézett a szemembe, és én is az övébe. Belezúgtam. Teljesen. Hirtelen Ethan elröhögte magát de annyira, hogy ilyet még csak nem is láttam még tőle.
-Mi van?-a hátam mögé biccentett. Hátra néztem. Kim ott ült a kezében pattogatott kukoricával és zsepivel. Nem bírtam ki én is úgy elröhögtem magam, hogy szerintem Ethan ki is szeretett belőlem.