Leia szemszöge:
-Figyelj attól, hogy te nem bírod Nataliet attól még nem kell ilyen baromságokat terjesztened róla!!!-mondta Ethan. Egyáltalán nem hitt nekem. Mondjuk ez a sztori tényleg olyan mintha kitaláltam volna. Kicsi koromtól kezdve mindig beleakartam keveredni kalandokba. Remélem ennek a történetnek is Happy End lesz a vége.
-Nem találtam ki!!!!!!
-Haggyjuk már!-mondta. És a telfon tuloldaláról olyan levegővétel hallatszott átt mint amikor valaki elmosolyodik.-Leia nagyon eltávolodtunk egymástól...Megérteném ha féltékenylennél.-oké...engem a sírógörcs kerülget mert ez a srác olyan sík hülye....
-Nem...Figyelj nem kell, hogy higgy nekem. Tudod mit? Mostmár észben fogom tartani, hogy téged nem hívhatlak, hogy rád nem számíthatok! -erre dühömben lecsaptam a telefont. Olyan nagyon elkeseredtem. De nem volt sok időm a duzzogásra. Segítenem kellet Kimnek. Ígyhát behajtottam az ajtót amennyire csak tudtam, hogy úgy tűnjön mintha be lenne zárva. Mivel becsukni kulccsal nem tudtam mert a zár szét volt törve. Úgy rohantam ahogy csak tudtam. Amikor megérkeztem úgy lihegtem mint egy kutya aki kilómétereket futott a labda után. Beakartam menni a bejáraton amikor egy ott dolgozó ember megállított.
-Khm!
-Igen?-Khm!
-Ide nem jöhet be.-mondta a pasi teljesen higgadtan.
-Király! És miért nem?
-Mert előadás folyik bent.
-Ha nem engedbe akkor nem az előadás hanem a maga vére fog itt folyni! Álljon az útból!-majd félre löktem, és direkt jó hangosan végigtrappoltam az előadás közben egészen Kimig és Marcoig.
-Végre itt vagy!-mondta Kim boldogan.
-Hol az a kurva????!!!!!
-Nyugi ott van hátul...de utálom és a bunkója ott ül Ethan mellett mintha semmi sem történt volna.
-Te itt ülsz nyugodtan miközben az a gyilkos Ethanel smárol???
-Natalie megfenyegetett.. Azt mondta csináljak úgy mintha semmi sem történt volna és akkor nem esik bajom.
-Miért pon Ethant választotta?-mondtam elkeseredetten.
-Szerinted?! Hát a karkötő miatt te gyökér!-hihetetlen volt... Kim először használta ezt a szót!! Odapillantottam Ethanékhez amikor összeakadt a tekintetem vele (Ethannel). Olyan szép volt a szeme...MIIIII?????? Mi a francot dumálok? Mialatt ezek a dolgok jártak a fejemben, rádöbbentem, hogy még mindig őt bámulom..és ő is engem. Elkezdtem természetesen viselkedni. Odamentem Nataliehoz.
-Itt a karkötő!-azzal lehuztam a kezemről.Mindezt úgy csináltam, hogy ügyet sem vetettem Ethanre. Láttam rajta, hogy leesettneki, hogy igaz amit mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése